Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet

 

- Rem!- kiáltotta Rose. – Kérlek változz át.

- Értettem. – Rem átváltozott és Rose kezébe repült.

- Leo vigyétek ki innen Lilly -t. – mondta Rose.

- De Rose te megsérültél! – mutatott Dan Rose vérző jobb karjára.

- Rendben leszek! – mondta Rose és pajzsot varázsolt a terem köré.

- Ki mersz állni a Sötétség ellen?! – nevetett Celeste. – Ostobább vagy mint hittem.

Rose nem válaszolt felemelte a kaszát és támadásba lendült. De Celeste minden támadását kivédte ugy hogy nem ért a kaszához.

- Add vissza Celeste –t! – kiáltotta Rose.

- Ha-ha! Mert különben mit teszel? Halálra untatsz mint máskor is?! Nem vagy ellenfél sem nekem sem Celeste –nek.

- Rose! Ne hallgass rá tudod hogy ez nem igaz. – mondta Rem.

Rose bólintott –Tudom Rem. – felelte a lány. – Rem énekelj velem!

Rose felemelte a kaszáját és egy dalt kezdtek énekelni. Szomorú dal volt de valahogy olyan erőt sugárzott hogy szinte kézzel lehetett fogni.

Az egész szoba lehűlt a padlót beborította a jég.

Celeste szemébe lassan visszatért az élet. Celeste fölnézett Rose –ra majd földre zuhant és elájult.

 

Celeste felült. Az edzőteremben volt. Cole aggódva nézett le a lányra.

- Jól vagy? – kérdezte.
- Igen. – felelte.

A szoba tiszta jég volt körülöttük. Körülnézett és meglátta Rose –t és Rem -et akik nem messze tőle feküdtek.

- Rose! – kiáltotta és odaszaladt nővéréhez.

Szeme sarkából észrevette Leo –t és Dan –t akik feléjük rohantak.

Leo Celeste –re ugrott és lenyomta a földre.

- Na most meg mi van. – üvöltötte Celeste de Leo rá se hederintett.

- Hogy van Rose? – kérdezte Leo Dan –t.

- Szerintem semmi komoly baja nincs. – mondta Dan. – Rem is jól van.

- Hála istennek! – mondta.

- Hé elmondaná valaki hogy mi folyik itt?! – mondta Celeste.

Leo ránézett Celeste –re és felelt:

- Nem egészen két percre gonosszá váltál. – közölte a hírt Leo.

Celeste –nek elakadt a szava:

- Nemlehet. – Leo felállt elengedte Celeste –t és Rose –hoz sietett.

- Cole segíts felvinni a szobájába! – kiáltotta Dan. Celeste lassan elindult Cole és Dan után akik Rose –t vitték.

- Leo! – Rem felült. – Mi történt? Hogy van Rose?

- Ne aggódj Rem. – mondta Leo. – Rendbe fog jönni.

Rem megkönnyebbülten mosolygott.

 

Rose kinyitotta a szemét és meglátta az ágy mellet Celeste –t és Rem –et és Cole -t.

- Rose jól vagy? - kérdezte Celeste szomorúan.

- Igen. És ti?

- Mi jól vagyunk. – mondta Rem. – Te sérültél meg legjobban.

Rose mosolygott felült és szorosan átölelte Celestet. – Többet ne ijessz rám. – mondta.

 

Celeste és Cole lementek a társalgóba Lilly –hez így Rem és Rose egyedül maradtak. A szobára szokatlan csönd telepedett. Rose hangja törte meg a csendet:

- Rem nem a te hibád volt! – mondta.

- De igen! Nem figyeltem arra hogy Lilly támad-e vagy nem. Nem vigyáztam eléggé rád sem!

- Nem csak a te hibád! Én is támadtam!

- De….

- Semmi de! Nem a te hibád és kész!

- Köszönöm Rose! – mondta Rem és puszit nyomott a lány arcára azután kivett a zsebéből valamit. Egy nyaklánc volt. – Ez a tiéd! – mondta és a lány nyakába tette a láncot.

- Köszönöm. – mondta Rose teljesen elpirulva.

Eközben a társalgóban Dan elmagyarázta Lilly -nek hogyan kell gondolkodás nélkül előhívni a fegyverét. Cole odament Celeste -hez és leült egy sziklára. A lány csak a vízesést nézte.

- Öhm... Celeste.
- Igen?

- Valamit adni szeretnék neked. De addig légy szíves csukd be a szemed.

- Rendben .- mondta a lány és lehunyta a szemeit. Valami furcsa hideget érzett a nyaka körül.

- Most már kinyithatod .- mondta Cole. Celste kinyitotta a szemét majd a nyakére nézett.

- Aszta! Ez tök cool!- kiáltott fel a lány. Egy modern nyaklánc volt a nyakában.

- Örülök, hogy tetszik .- mosolyodott el a fiú. Majd meghökkent. Celeste egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a fiú arcára.

- Tényleg köszönöm.

 

Másnap Az eddig összegyűlt csapat túrázni ment.

- Leo! Hova viszel minket? - kérdezte Celeste.

- Majd meglátod. Egy mágikus helyre. - majd előre sietett Dan -hez. Ez után egy puffanás és jajdulás hallatszott.

- Auuu! Azt hiszem megbotlottam valamiben. - panaszkodott Celeste. A földre nézett és egy tojást látott ami a földbe volt mélyedve. - De szép. - mondta. Megfogta és érezte, hogy mozgolódik benne valami.

- Vigyázz vele lehet, hogy gonosz dolog rejtőzik benne .- mondta Rem.

- Nem hinném. Inkább elteszem a hátizsákomba .- majd felállt és leporolta magát.

- Gyertek gyorsan itt vagyunk! - kiáltott Leo a többiek felé.

- Azt e-ez gyönyörű! - monda egyszerre a három lány. Előttük egy vízesés vol ami pedig kb. 30 méter hosszú.

- Nézzétek. Padok. - mutatott az ujjával néhány padra Dan. Mindenki elindult de közben Rem meglátott egy kék hajú srácot.

- Hé Dan! Valaki már van itt.

- Jé tényleg. Pedig olyan jó lett volna ha csak mi vagyunk itt .- szomorodott el a macskasrác. Celeste és Rose is odanézett.

- Hé hugi. Olyan érzésem van mintha már láttuk volna ezt a fazont valahol.

- Igazad van Rose... tényleg amikor a ruhaboltnál beléütköztünk!- villant be a dolog Celeste -nek.

- Igen már én is emlékszem! – mondta Rose. –Vajon ki lehet ő?

- Nem tudom! De most dolgunk van úgyhogy gyertek! – mondta Leo.

 

A kiscsapat gyorsan megjárta az utat közben Leo elmagyarázta Celeste -nek hogy ezen a helyen nem nyithat dimenzióátjárót mert az megtörné az időt ezért kell gyalogolniuk.

Az ösvény végén egy kis szentély várta őket.

- Ez itt Ailin szentélye! – mondta Dan.

- Gyönyörű! – ámuldozott Lilly.

- Ma azért hoztunk titeket ide hogy kiderüljön van e valameikőtöknek tehetsége a varázsláshoz.

- Varázsláshoz? Ezt nem mondod komolyan?

- De teljesen komoly vagyok. Mindegyikőtök tud valamilyen varázslatot de az első három tag között van a legerősebb varázsló.

- És mit kell tennünk? – kérdezte Rose.

- Van az erdőben egy könyv ha azt megtalálod te vagy a varázsló!

 

Mindenki elindult más-más irányba Dan és Leo a szentélynél maradtak. Rose Rem –mel Celeste pedig Cole –lal indult útnak.

- Szerinted ki találja meg előbb? –kérdezte Rem.

- Nem tudom! – mondta Rose hirtelen valami megcsillant a távolban. – Te is láttad?!

- Mit? - kérdezte Rem tanácstalanul.

- Hát azt a fényt! Gyere nézzük meg!

 

Eközben:

- Cole valami azt súgja hogy erre nincsen semmi! – mondta Celeste futás közben.

- Miböl gondolod? – kérdezte Cole lihegve.

- Ha itt lenne nem üldöznének minket ezek a húsevő rohanó virágok!

- Igazad lehet! – mondta Cole.

- A fenébe ez harap! Szed már le rólam!

- Bocs de momentán nem érek rá lefoglal ez a harapós gaz!

- Hagy már békén!

- Tűnj innen vagy megpörköllek!

- Au az én voltam!

- Bocsi!- hangzott el Celeste szájából a szó majd a távolban ez a lány előtt is megcsillant valami.

- Hé Cole te is láttad ezt?

- Mit?
- Ezt a csillanást?!

- Nem de...- a fiú nem tudta befejzeni a mondatát mivel újra utolérték őket a virágok. Látta, hogy deleste egyre gyorsabban fut.

- Hé és engem luxus megvárni?

- Bocs de engem érdekel, hogy mi volt ez a csillanás.

- Jó akkor majd ott várj megy!- kiáltotta kifulladva a srác magáról tépkedve a virágokat. A lány nemsokára kegy szoba ajtajához ért. Kinyitotta az ajtót. Egy könyv világított egy tartón.

- Ez lesz az.- ez után Cole lépett be az ajón teljezen kifulladva.

-Az a könyv...

-Igen. Én találtam meg. Menjünk vissza Cole. Itt már nincs dolgunk.

 

Valahol máshol.

- Meg van Rem! A könyv! Én találtam meg!

- Ez király! Nagy vagy Rose!

- Tudom én midig az voltam.

- És mindig ennyire szerény is?

- Ja de szerintem ideje vissza fordulni.- a lány felállt leporolta a könyvet és a honaalá csapta majd visszaindultak.

Néhány perc múlva Rose és Celeste egyszerre léptek ki a kapun ezzel a felkiáltással:

- Meg van a könyv!!!!Én találtam meg!!!- a kér lány egymásra nézett. Dan és Leo meg ledöbbent ezt hallván.

- Én nem találtam semmit.- szólt Lilly.

- Hé azt nem mondjátok hogy mind a ketten találtatok egy könyvet!- akadt ki a két srác.

- A szentélyben csak egy könyvnek kellett volna lennie! Ez képtelenség!

- Mutassátok csak azokat a könyveket.- szólt Leo. Majd belelapozott mindkettőbe.- Ahogy sejtettem. Mind akettő ugyan az csak az egyik az egyikfele a másik a másikfele.

- Azt mondod, hogy a könyvet két felé szedték?- kérdezte Dan.

- Ja de úgy, hogy a könyv első és második fejezete .- válaszolta Leo.

- De akkor most melyikük tud varázsolni?- kérdezte Lilly.

- Nehéz kimondani de úgy tűnik két boszink lett.

- Ez nem teljesen igaz! – mondta Dan. – A Narancssárga is egy boszi lesz. A jövőbelátás és ehhez hasonló képességekkel.

- Ki kapta az elsőt?

- Én. – felelte Celeste.

- Az első fejezet az alap varázslatokat tartalmazza. A második fejezet az idézések és nehéz mágiák fejezete.

- Rose neked nehezebb dolgod lesz de remélem mindketten szorgalmasan…

- Hé mit csináltok azzal a könyvel?! – hallatszott egy hang a hátuk mögül.

- Celeste ez az a srác! – kiáltotta Rose.

Ebben a pillanatban hatalmas fény tört elő a fiúból. A fény lassan elhalványult és ott ált előttük a fiú átváltozva kezében egy kardal.

- Lányok vigyázzatok vele ő nem kezdő valószínűleg már régóta megvan neki az ereje.

- Ha nem távoztok azonnal kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni.

- Átváltozás! – kiáltották egyszerre mikor a fény alábbhagyott mindannyian ott álltak teljes fegyverzetben.

- Ti is? – kérdezte a fiú egy kis bizalmatlansággal a hangjában.

- Mi a neved? – kérdezte Lilly de a fiú fagyos tekintetétől inkább Celeste háta mögé menekült.

- A nevem Viktor és elvettetek valamit ami a nagyapám tulajdona. Adjátok vissza azonnal és távozzatok!

- Nem! – Rose előlépett és ezt mondta. – Ha legyőzlek végighallgatsz minket és a könyv a miénk.

- Rendben! Felmosom veled a padlót! Akár jöhettek ketten is.

- Celeste jössz velem?

- Persze bízd rám! Cole a kaszát!

- Rem kérlek változz át!

- Igen is! – mondta a két fiú egyszerre.

- Kezdjük.

- Rose! Idézz meg valamit én addig fedezlek. - kiáltotta Celeste.

- Értettem! – Rose felnyitotta a könyvet. Bár a könyv tele volt furcsa jelekkel Rose mégis értette őket. Halkan elmormolta a verset. – Szelek adjatok szárnyat tüzek adjatok erőt vigyázzatok ránk növények! Én Rose Minto ezennel megidézem: Szasha -t a végtelen ég fekete párducát! Jöjj! Szasha!

A semmiből hirtelen egy szárnyas fekete párduc jelent meg és rávetette magát Viktor –ra. A párduc hevesen morgott.

- Ügyes vagy Rose! Nem hiába te vagy a nővérem.

- Szél repítsd el! – kiáltotta Viktor.

A párduc nagyot repült és pont Rose –n landolt.

Rose felnyögött majd a földre zuhant.

- Rose! – kiáltotta Celeste. – Mit tettél a nővéremmel! – rivallt rá Celeste Viktor –ra. – Cole elemi támadás! Tűz égesd el!

Viktor alig tudott elugrani a támadás elől. Hirtelen egy fény oszlop emelkedett az égbe pont ott ahol Rose feküdt.

- Mi a fene ez? – kérdezte Lilly.

A fény amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt. Rose ott állt a ruháját ezüst páncél díszítette kezében egy óriási villámló kardot tartott.

- Valéria vagyok a valkűr aki Rose testében lakik. Azért jöttem hogy segítsek a harcban.

- Mi van? Ki vagy te?- kérdezte Viktor.

- Valéria egy valkűr. És nekik segítek a harcban ellened .- majd felemelte hatalmas kardját és elkiáltotta magát .- Mennyei villámok!- a villámi csak úgy suhantak Viktor felé. A fiú alig tudott kitérni a támadás elől. Látta, hogy Celeste nem rá figyel. Viktor kerülte Valéria támadásait de közben kiagyalt egy tervet. Majd rohanni kezdett Celeste irányába.

- Hé valkűr itt vagyok támadj ha mersz!- Valéria nem vette észre a fiú mögött álló Celeste -t.

- Meg halsz!- kiáltotta el magát a valkűr. Majd újabb villámokat küldött Viktor felé de a fiú ezeket is kikerülte és a támadás telibe találta Celeste -t.

- Ne már! Celeste!- kiáltotta Dan. A lány össze esett.

- Eggyel kevesebben lettetek úgy látom .- majd vigyorgott egyet.

- Nem baj egyedül is végzek veled .- mondta halkan Valéria. És közeledni kezdett Viktor felé, de megtorpant mert egy hatalmas zöld erőhullám kicsit hátralökte. A többiek mind hátraestek. Hatalmas port kevert a hullám, majd megszólalt egy hang.

- Örvendek a szerencsének!- amint az alak kilépett a porfelhőből Celeste arca tűnt fel .- A nevem Hamony.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.