Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet

 

Lilly aki csak állt ott némán most megszólalt. – Celeste, Rose mi ez az egész kik ezek az emberek és mik vagytok ti……mi.

- Lilly mindenre választ kapsz amint végeztünk velük. – mondta Rose de amint ezt kimondta egy fénycsík tűnt fel az orra előtt még épp idejében ugrott el a fehér hajú fiú elől.

- Rose. – köhögte Leo – Húzd fel a hold pajzsát!

- A mit?

- A hold pajzsát az itt tartja a rossz energiákat és erősít titeket. – Leo elvesztette eszméletét és a földre zuhant.

Rose felemelte a kezét és összpontosított. – Hold pajzsa hívlak! – kiáltotta Rose mire a keze felfénylett az ég pedig elsötétült. Az égen egy hatalmas sárga hold ragyogott.

- Mi a fene. – mondta Rose de folytatásra már nem volt ideje a fehér hajú fiú ismét támadásba lendült.

- Mi a neved? - kérdezte Rose miközben elugrott a fiú elől. – Az enyém Rose.

- A nevem Rem de nem szükséges észben tartanod hamarosan a csinos kis fejed már a Sötét hercegnő ölében fog heverni. - mondta és közben elmosolyodott és nekirohant. Felemelte hatalmas kaszáját és lesújtott vele de döbbenten vette észre, hogy csak egy padot talált el. Körbenézett és a háta mögött találta a lányt amint Dan a kezében tartja.

- Kö..köszönöm. - mondta Rose.

- Remélem ezután figyelmesebb leszel és rád hagyhatom ezt az egészet mivel Lilly még semmit sem tud. Neki fontosabb a segítségem.

- Persze menj csak .- mondta Rose nyugodt hangon.

- Befejeztétek a bájcsevelyt? Belekezdhetnénk?- kérdezte Rem.

- Felőlem?! Bármikor!- ezzel egymásnak rohantak és elkezdték egymásközt a harcot. A rózsaszín hajú fiú előrébb állt és megszólalt.

- Na asszem most én jövök. És ha jól t'om te vagy az ellenfelem. - és rámutatott Celeste -re. Ezután eltűnt.

- Hova tűnt ?!- kérdezte Dan-től.

- Nem eltűnt hanem körbe-körbe futkos!- hangzott el.

De hát nem is látom!

Persze mert még a villámnál is gyorsabban fut ! "Valahogy meg kell állítanom"!- mondta azzal összpontosítani kezdett. A kezénél egy vörös gömb kezdett látszani ami nagyobbodott majd elengedte.

- VÖRÖS LÉZER!- kiáltotta. Egy pillanat múlva Celeste megint látta a fiút.

- Nem talált! Ki akarsz velem kezdeni kiscica!?- kiabálta majd Dan-nek rontott. Dan felkiáltott.

- Nem csak te tudsz ilyen gyorsan futni!- azzal eltűnt Celeste elől.

- Én itt már nem értek semmit. - szomorodott el Celeste. Dan futott ahogy a lába bírta viszont meglepődve vette észre, hogy a fiú mellette fut és megelőzi őt.

- Ezt meg, hogy a....- a fiú a könyökével vágott egyet Dan arcába de sajnos azt nem tudta kivédeni.

- Te ... te meg ki a fészkes fene vagy ?!- üvöltött rá Celeste.

- A nevem Cole. De nem tök mindegy annak aki hamarosan megdöglik .- avval a lány felé vette útját és eltűnt majd felbukkant Celeste előtt és a semmiből előhúzott egy kaszakardot és le akart sújtani vele. Celeste sikoltott és felemet mind két karját majd egy feketelyukban eltűnt.

- Mi a...hol vagy ?! Gyere elő!- ezután Celeste Lilly előtt tűnt fel.

- He? Ezt, hogy csináltam?

- Celeste jön!- a lány megragadta Lilly-t a derekánál fogva majd felugrott.

- Jól vagy? - kérdezte Celeste.

- Igen de ugye hárman voltak vagy tévednék?- erre Celeste feleszmélt majd lenézett Leo-ra. A harmadik fiú egy bottal piszkálta Leo testét.

- Azonnal hagyd békén !- kiáltott rá aztán leugrott a fáról és nekirohant. A kezével előhúzta szablyáit majd ténylegesen támadásba lendült.

- Valami baj van nyuszi? Nem tévesztetted el a házszámot? Én vagyok az ellenfeled!!- majd oldatába vágta a lábával. Celest hátrazúgott de döbbenve vette észre, hogy valamiért vizes lett és az összes sebe begyógyult- Basszus, hogy lettem én vizes?- ezután egy erős fuvallatot érzett. Meg száradt.

 

Eközben Rose és Rem elég messze kerültek a többiektől.

- Ha már úgyis végem. – mondta Rose – Igazán elmondhatnád mi is vagy te.

- Rendben. – egyezett bele Rem. – Én a te ellentéted vagyok.

- Ellentétem?

- Igen az a sötét királynő hozott létre minket.

- Mégis hogyan? – kérdezte Rose a szokásos nyugodt hangján.

- Engemet és Cole –t sárkányokból. Lowrence –t már vámpírból készítették úgyhogy ő már erősebb.

- Erősebb még nállad is? Szegény Lilly. – Mondta Rose miközben igyekezett kikerülni Rem támadásait.

Rem hírtelen eltünt Rose szeme elől egy fénycsíkit hagyva maga után Rose még éppen idejében hívta elő kardjait.

- Hmm. Előkerült a fegyvered.

- Még nem teljesen!!! – kiáltotta Rose – Jöjj. Démoni Angyal!!!

Hatalmas fény támadt és Rose kezében megjelent az egyesült kard.

 

Celeste és Cole párbaja elég érdekesen alakult Celeste hiába próbálta eltalálni Cole –t az valahogy mindig meglépett.

- Hihetetlen azt hittem jobb vagy.

- A francba. – mondta Celeste.

Celeste gondolkozz! Ejtsd pofára!” – hallotta Celeste Rose hangját.

Rose te is tudsz kódolva beszélni!”

Nem tudom hogy halják-e fő az óvatosság”

Celeste egy jég gömböt formázott a kezével.

- Fagyaszd meg a földet!!!!!! – kiáltotta.

A következő pillanatban Cole már seggen csúszott az egyik kirakat felé.

- A francba! Ez fájt. – mondta Cole. – De bosszút állok.

Cole hirtelen meghúzott egy láthatatlan madzagot mire Celeste elvesztette az egyensúlyát és a földre zuhant.

 

Rose Rem csapásai elől menekült minden csapás egyre erősebb volt Rose nem figyelte hova lép egy nagy ugrással a levegőben termett de a leérkezés nem volt ennyire sima Rose megbotlott egy kőben és elesett.

- Most véged! – kiáltotta Rem és felemelte a kaszáját de abban a pillanatban fejéhez kapott és térdre rogyott.

- Nem ez nem helyes. – mondta halkan. – Nem tehetem!!!

Ebben a pillanatban nagy fény támadt körülölelte Rose – t és Rem -et is. Rose becsukta a szemét s mikor legközelebb kinyitotta egy sötét szobában találta magát. Tőle nem messze volt egy pad odalépett mellé. A pad másik végében megjelent Rem.

- Ki vagy és mit keresel itt? – kérdezte.

- A nevem Rose de ezt már mondtam neked.

- Nem az lehetetlen én most látlak elősször.

- De hát harcoltunk.

- Én a Sötét hercegnő fogságába estem nem tudom elhagyni ezt a sötét termet. – mondta Rem szomorúan. – Segítenél nekem? Nem szeretem a sötétet! Félek egyedül. Ments meg!!!

Rose nem tudta mit feleljen nem tudta hol van nem tudta miért van itt. De egy dolgot biztosan tudott.

- Segíteni akarok neked! – mondta. – Megígérem meg foglak menteni azzal megfogta Rem kezét Rem teste felizzott és átváltozott egy fehér sárkányá.

Rose a sárkány fejére tette a kezét és mosojgott.

Hírtelen a kis szobából mint egy varázsütésre a kis szobából egy rózsakert lett a padból pedig egy pavilon. A sárkány kinyitotta a szemét és hirtelen mindketten visszatértek a valóvilágba.

Rem felállt meghajolt majd felsegítette Rose –t.

- Köszönöm. – mondta mosolyogva. – Menjünk segítsünk a többieknek.

Rose bólintott és követte Rem –et vissza a térre.

 

Cole Celeste fölé magaslott felemelte kaszakardját.

- Megakarsz ölni?-kérdezte Celeste. - Akkor ne kímélj.

- Celeste mit csinálsz?!- kiáltotta Rose de hirtelen feleszmélt. Cole éppen le akart sújtani de Celeste egy mozdulattal eltalálta a gyomorszáját.

- Háhá ! Ez most betalált! Nem mondtam még? Fekete öves karatés vagyok!- felállt és felugrott majd a sarkával rávágott Cole fejére mire az arca belevájódott a földbe.

- Ezt még megkeserülöd!- és ezután Cole megint megrántotta a madzagot és ismét leakart sújtani vele. Épp hogy fél centire volt Celeste nyakától a fegyver de megállt. Ekkor Celeste és Cole körül is fény támadt. De náluk más volt a reakció. Cole hirtelen Celeste nyakába borult.

- Ne haragudj. Nem én akartam. Kényszerítettek.- mondta bűnbánó hangon .Celeste meglepődve nézett rá.

- Te most... bocsánatot kérsz tőlem?

- Igen! Ne haragudj!Kérlek! Bocsáss meg!- és Ezek után Colenak kicsordult a könnye. Amint Celeste ezt meglátta ő is átölelte Cole-t.

- Semmi baj megbocsátok.- ezután visszatértek a térre csak, hogy Cole rögtön eltolta magát a lánytól.

- Bocsáss meg csak úgy rád vetettem magam!- mondta kicsit zavarodottan.- egyébkét most hol vagyunk? Nem emlékszem semmire az elmúlt órákból.- Celeste ezen meglepődött.

- De hát még néhány perce azt mondtad hogy, meg akarsz ölni! Az..aztán meg a nyakamba borulsz és azt mondod bocsássak meg! Most mi a fene bajod van?!

- Nem tudom.

- A nevemre legalább emlékszel ?!

- Ha jól emlékszem Celeste igaz?

- Aha!- Celeste elmosolyodott. Ez után egy sikolyt hallottak majd egy puffanást.

- Váááááá! Segítség ez egy szörnyeteg!!- Lilly könnyes szemmel rohant Celeste felé de megbotlott egy kőben. A háta mögül előbukkant az ő ellentéte. Mosolygott és megakarta fogni Lilly lábát de a lány megragadott egy marék homokot és a fiu szemébe dobta, majd felállt és Celeste háta mögé rohant.- Kik ezek az őrültek?

- Már csak ő az egyetlen ellenségünk ahogy Rose-t elnézem.- mondta Celeste és Roseék abban a pillanatban értek oda.

- Ti is összehaverkodtatok? - kérdezte Rose.

- Aha! És látom ti is.- mondta jó kedvvel Celeste.

- Most inkább nem lehetne azzal az őrülttel foglakozni?!- és Lilly megszirította Celeste vállát.

- Ki vagy te?! És mi a neved?!- Kérdezzte hangosan Rose. A fiú felnézett.

- Hogy ki vagyok? A sötét hercegnő leghűbb szolgálóha és ahogy látom egyedül maradtam. Háát fiúk ez sajnálatos. A jelentésemben az fog állni, hogy árulók voltatok.

- Jól van hagyjuk már a fecsegést mi a neved!?- kérdezte Celeste.

- A nevem Lowrence. Cole és Rem öccse vagyok.- mondta és elkezdett közeledni. Egy pillanat múlva már rohant és a semmiból előhúzott egy hatalmas ostort. Üvöltve akart rájuktámadni de valaki oldalbalökte. Lowrence az olralára elsettés beverte a fejéz egy oszlopba. Celeste és Rose megdöbbenve figyelték az eleményeket majd Rose felkiáltott.

- Leo!

- Azt hittük talpra sem tudsz állni.- mondta Celeste.

- Én csak azért jöttem, hogy Celeste meggyógyítson.

- Mi van?- kérdezte meglepve Celeste.

- Ha jól tudom már te is tapasztaltad. A víz elemével. A vízzel tudsz gyógyítani.- mondta Leo. Celeste a szökőkút feké nézett ami néhány méterre volt tőle.

- És ez hogy működik?- kérdezte Celeste.

- Irányítsd... a kezeddel a többire magadtól rájössz.- mondta Leo és leült a földre. Celeste kinyújtotta az egyik kezét majd fel le emelgette. A víz egyszer csak megemelkedett. Celste erre felfigyelve mind a két kezét haszálatba vette. A vizet Leo felé vezette és óvatosan ráhelyezte a víztömböt a testére úgy hogy kapjon levegőt. A víz egy pillanat múlva viágítani kezdett. Leo pillanatokon belül jobban lett és végül Dan is feltűnt a színen.

- Ahogy látom mindenki jól van. És új barátokat is szereztetek lányok.

Rose bólintott. – És mi legyen vele? – kérdezte Rose Lowrence felé bökve.

- Mi lenne ha meglepnénk egy kellemes kis ébresztővel? – kérdezte Celeste.

- Remek ötlet! – mondta Cole.

- Lilly! – fordult Rose a lányhoz. – Énekelj velünk.

- Rendben. – mondta Lilly és elkezdtek énekelni.

- It’s show time! – kiáltották mind egyszerre.

Lowrence hirtelen talpra ugrott kezét a fülére szorította láthatóan az ének fájt neki. Nem bírt állva maradni térdre rogyott.

- Mi ez? Hagyjátok abba. – Lowrence maradék erejét felhasználva talpra állt kezét végighúzta a levegőn mire egy kapu jelent meg előtte. – Ha visszajövök nem kegyelmezek ezt meg igérem!- kiáltotta és belevetette magát a kapuba.

- Úgy tűnik nem szeretne ráadást .- ezen mindenki jót nevetett.

- Gyertek lányok menyünk haza. – mondta Leo és elindultak a kert felé.

 

Lilly –t elbűvölte a kert az a sok virág és a szobrok. Amikor átértek a kapun és belépett a házba alig lehetett bírni vele mindent meg akart tudni.

- És igazából hol vagyunk most? Japánban? Párizsban? Vagy esetleg Olaszországban?- kérdezte izgatottan Lilly.

- Egy másik univerzumban. 3000 fényévnyire a földtől.- mondta higgadtan Leo.

- Ez csúcs! Ha a nagyi megtudja!

- Öhhm. Csak, hogy ezt senkinek sem szabad elmondani.

- Ne aggódjatok! Nagyi már látott természet feletti dolgot.

- Mégis mi lehetne ennél természet felettibb?

- Otthon van egy sellőm egy haatalmas akváriumban.- ezen mindenkinek tátva maradt a szája.

- Nem igaz, meg kell hogy mutasd!

- Vigyél oda minket!

- Könyörgök had nézzem meg!

- Látni akarom!- üvöltötték egymás után a szavakat. Dan előrefurakodott.

- Most rögtön oda kell vigyél minket!- kiáltotta.

- Felőlem! Csak vigyázzatok mert a nagyi egy kicsit hóbortos.- mondta. Mindenki rábólintott és indultak is. Amint odaértek mindenki rögtön be akart furakodni. Amint benyomultak az ajtón megálltak. Mint ha mindenkiből kiszállt volna a lélek.

- Megállni! Bot van nálam és nem félek használni!- mondan hangosan Lilly nagymamája.

- Szia nagyi ők itt az új barátaim.- mondta a lány. Dan és Leo előrefurakodott. Amikor meglátták megtorpantak és hátrálni kezdtek.

- Hé ti megállni!- monda szúrós hangon. Ez után közelebbről szemügyre vette őket majd egy pillanat múlva a két fiúra vetette magát.- De rég találkoztunk fiúk! Semmit sem változtatok 45 év alatt!- Dan és Leo elkezdtek üvölteni.

- Váááá! Lilly miért nem mondtad, hogy ő a nagymamád!- kérdezte a két fiú majdnem egyszerre.

- Hé ti ketten! Ismeritek Lilly nagyannyát?- kérdezte Rose.

- Hogyne ismernénk ő Lucy Erner Lilly közvetlen elődje.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hello

(Ogawa Kumiko-chan, 2011.05.18 17:46)

De folytatjuk, csak még a történetet nem fejeztük be. Tehát ameddig nincs fenn több addig egy kis türelmet kérnénk. De azért nagyon örülünk, hogy olvasod a történetet -^^-
Annyit még elmondok hogy 24.fejezetes lesz ;)

Sziasztok!

(Titkos, 2011.05.12 15:28)

Nem folytatjátok?^^"

Sziasztok!

(Titkos, 2011.04.10 17:22)

Sziasztok!
Jó a történet,csak így tovább!Egy-két helyen a szöveg,szövegszerkezet gyerekesre sikerült,de ettől eltekintve nagyon szupi.^^ A kedvencem Rose ^^

Re: Sziasztok!

(Ogawa Kumiko-chan, 2011.04.14 16:14)

Köszönjük szépen a dicséretet és igyekszünk rá odafigyelni, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból :)

Re: Re: Sziasztok!

(Kojima Ayumu-chan, 2011.04.14 16:27)

Köszönjük a dícséretet. Örülök hogy tetszik a történet.
:-)