Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet

 

Szombat reggel 8:00 A vekker kíméletlenül csörgött . Egyszer csak kinyílt az ajtó és Celeste apja szokásos optimista modorával rá akarta vetni magát a lányára jó reggelt-et kiáltva. Celeste dühében kinyújtotta az öklét, hogy megvédje magát így apja a ruhásszekrényben végezte.

- Mi a frászt keresel itt?! Hétvége van, vagy nem?

-Ne légy ilyen szívtelen ! Tudod, hogy ma van a szülinapod!

- Tudom-tudom, ma akartam menni a térre vásárolni....

E közben valahol máshol A gép éppen akkor landolt a San Fransisco-i reptéren. Az utasok kiszálltak a gépből. A legutolsó egy lány volt az anyukájával. Rose nem örült a költözésnek de nem tudott ellene mit tenni.

- Anya muszáj volt magaddal rángatni? Maradhattam volna nagyiéknál.

- Kicsim, jót fog neked tenni egy kis környezet változás. Mellesleg szülinapod van.

- Ennek örömére ma elmegyek vásárolni.

- Jó,de Thomast vidd magaddal.

- Na, már csak ez hiányzott! - Nem sokkal később Celesték házában, a lány  lefelé ment a lépcsőn de mivel látta, hogy nincs ott senki a konyha felé vette az irányt. Amint belépett a konyhába konfetti eső zúdult a nyakába. Celeste kővé dermedt. Nem tudta mire vélni ezt. Amint meglátta az idegeneket, szúrós tekintetet vetett apjára és a fülénél ráncigálta ki.

- Még is hogy gondolod ezt? - kérdezte Celeste dühösen.

- De hát kicsim, én csak jót akartam neked !

- De hát nem is ismerem ezeket az embereket! -Ők a kollégáim. És ők hozták össze neked ezt a bulit - erre Celeste kicsit megnyugodott. Vissza ment a konyhába és elnézést kért a történtekért.

- Ugyan, kislány, átérzem a helyzeted. Hiába, hisz az ember egyszer fiatal - ezen mindenki nevetett, és még Celeste is elmosolyodott, majd felvágta a tortát. Amint megették a tortát az ajándékok következtek. Celeste felvett egy ajándékot, ami különösen apró volt. Felnyitotta a dobozkát és sikított egy nagyot. Hirtelen mindenki köré gyűlt . - Mi a baj kislányom, jól vagy? - kérdezte az apja aggódva.

- Egy…..e-egy… BANKKÁRTYA és 50.000 dollár van rajta.

- Háát, igen!

- Mehetek?! -

Ha akarsz...

- Köszike! - Celeste rohant az ajtóhoz felvette a cipőit és kirohant a házból. Sétálás közben észrevette, hogy a hajgumik is nála vannak, és mosolyogva feltette azokat. Eközben Rose beszált a limuzinba. Thomas elvitte Rose –t a Vásártérre. Rose szeretett Thomas –al vásárolni, mert mindig könnyen le tudta rázni. Tett két lépést, majd elkezdett rohanni Thomas utána kiáltott, de nem futott utána. Rose hátrafordult, és mondta:

- A szobornál várj! – hirtelen azonban a földön találta magát, vele szemben egy fiúval és egy macskával.

- Elnézést! - mondta Rose és rohant tovább. Berohant az első boltba, és körülnézett. Nem volt túl sok vásárló odabent. Rose felemelt egy kosarat, és elindult a polcok mentén. Celeste belépett a boltba az első dolog amit meglátott, egy kapucnis fiú volt az újságos előtt, a vállán egy fekete macskával. Meglepetten nézte az eladó arcát, ami olyan volt mintha kísértetet látott volna. A lány követte a nő tekintetét mely a fekete macskára esett. Celeste nem hitt a szemének. A macska beszélt. Hátrálni kezdett felkapott egy ruhát s berohant az öltözőbe. Pár másodperc múlva sikítás rázta meg a bolt falait.

-Te meg mi a francot képzelsz? – üvöltötte Rose. Celeste meglepetten nézett az előtte álló lányra.

- Ne haragudj – mondta halkan, majd végigmérte a lányt. A haját leszámítva teljesen úgy nézett ki mint ő. Mintha csak ikrek lennének.

- Pont olyan vagy mint én – mondta Rose.

- Igen mintha ikrek lennénk. Sajnálom, hogy így rád törtem de egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha egy beszélő macskát láttam volna - Rose meredten nézett.

- Ezek szerint te is láttad? – Celeste bólintott. Rose gyorsan átöltözött s kiléptek az öltözőből. 

- Megkeressük azt a furcsa fiút? – kérdezte Celeste.

- Igen, miért is ne – mondta Rose.

– Tényleg, mi a neved?

- A nevem Celeste Minto. – Celeste Rose döbbent arcát látva megállt.

- És a tiéd?

- Rose Minto – a két lány hirtelen elejtett mindent, ami a kezükben volt, majd átölelték egymást.

- Szóval te lennél az ikertestvérem? – kérdezte Celeste.

- Úgy tűnik.

- De én úgy tudtam te Tokyo –ban laksz.

- Ott is laktam, de ma ide költöztünk... - Celest hirtelen csöndre intette Rose-t, és egy másik utcára mutatott. Az utca egyik oldalán meglátták a fiút a macskával. Celeste és Rose a fiú után rohantak. A sarkon megálltak s benéztek az utcába. Látták, Ahogy a fiú az utca végén befordul jobbra a régi kastély romjainak irányába

- Azaz út nem a romkertbe visz? – kérdezte Rose.

- De igen. Gyere menjünk utána. - Rose bólintott, és követte testvérét az úton a kert felé. Néha letértek az útról, és le lemaradoztak a fiú mögött, nehogy az gyanút fogjon. Közben beszélgettek.

- Te tudsz énekelni? - kérdezte Celeste.

- Egy kicsit - mondta Rose.

- Énekelnél nekem valamit? -  Rose–t kicsit meglepte a kérés, de nem ellenkezett. Celeste érdeklődve hallgatta. Szép kis dal volt, bár Celeste sosem hallotta még azelőtt, valahogy furcsán ismerős volt neki. A fiú meghallotta a hangot amit már régóta keresett. Végre megtalálta annyi év után. Hirtelen egy másik lány is csatlakozott hozzá.

- Dan megtaláltuk őket. Itt van a Piros és a Zöld – mondta a fiú a macskának.

- Igen, Leo, ők azok. Vigyük őket a kertbe. 

Rose befejezte az éneket, mire Celeste megtapsolta őt.

- Nincs kedved csatlakozni a zenekarunkhoz? – kérdezte Celeste.

- De, szívesen – mondta Rose mosollyal az arcán.

- Az jó, mert senki nem akart jelentkezni. Tudod ez egy iskolai zenekar, és… - Rose elhallgattatta Celeste-t.

- Eltűnt! - mondta Rose és gyorsan körbenézett. - Na de...

- Majd a többit elmondod, most gyere. – a két lány elkezdett rohanni.

- Látod hol van¨?- kérdezte Rose Celese-től.

- Nem, de hogy tűnhetett el csak úgy ? – kérdezte Celeste.

- Nézd, ott vannak! - kiáltott fel Rose, és utána rohant.

- Várj! – kiabálta utána, de ennél többet nem tudott mondani mert érezte, hogy elragadják.

- Egy kicsit elrabollak, cicám...

Néhány perccel később a kastélyban.

- Hé valaki! Van itt valaki? - Celeste észrevett egy alakot az ajtóban állni, de mivel sötét volt nem látta jól.

- Hogy vagy, kicsim ? - kérdezte egy fiatal fiúhang.

- MÉGIS HOGY LENNÉK? ELRABOLTÁL TE SEGGFEJ!- ordította teli torokból, és az arca parázslott a dühtől. - Hol van a testvérem? Hol van Rose ?!

- Nyugi, mindjárt ő is itt lesz - és abban a pillanatban lépett be az másik fiú, akit Celeste és Rose üldözött. Utána Rose rontott be, és rávetette magát a fiúra.

- Most meg vagy! - kiáltotta a lány aztán felnézett.

– Celeste ! Hogy kerülsz te ide? - kérdezte meglepődve.

- Az a sötét alak hozott ide - mondta egy kicsit durcásan. Celeste tudni akarta hogyan néz ki az illető, aki elrabolta őt. Ezért halkan felállt és elkezdett közeledni felé. Amikor már majdnem ott volt neki futott és amikor márt tesközelben volt, hirtelen felkapcsolódott minden villany. Celeste döbbenten állt meg mint aki szellemet látott.A fiúnak macskafüle és macskafarka volt.

- Most mi van ? – kérdezte a fiú. Még mindig ugyanúgy állt mint amikor meglátta őt, -

Hahó!- a fiú néhányszor elhúzta a lány feje előtt a kezét és döbbentve tapasztalta, hogy Celeste sokkot kapott.

- Mindenki ezt csinálja . - csóválta csalódottan a fejét Dan és Leo egyszerre.

- Vagyis nem mindenki .- szólt közbe Rose, aki eddig csak figyelni tudta a dolgokat. Odaszaladt Dan –hez s megrángatta a fülét-

- Ha még egyszer elrabolod a húgomat én... én rálépek a farkadra.

- Na, Dan, ezt most megkaptad – nevetett Leo. - Egyébként jobb lenne, ha felébresztenéd a húgodat mer nemsokára egy kis csetepaté lesz - mondta Leo.

- Ezt meg honnan veszed? – kérdezte Rose. Ebben pillanatban Rose háta mögött valami kilőtt a földből és egyenesen Dan mögött landolt.

- Innen – mondta Dan. Rose megragadta Celeste vállát, és elkezte ráncigálni. Celeste, mikor magához tért, és megunta Rose ráncigálását, jó nagy pofont kevert le Rosenak. Rose erre úgy elkezdte rángatni, hogy Celeste –nek majdnem elszakadt a pólója.

- Mit csinálsz, te marha, nem látsz a szemedtől?! Nem látod, hogy itt egy vámpír?! – üvöltött Rose.

- És elég lengén van öltözve – jegyezte meg Celeste. Dan megpördült a tengelye körül, s szeme ahogy megakadt a vámpír hölgy keblein, kicsordult a nyála.

- Helló, cica husi. – Üdvözölte Dant nyájas hangon. Celeste felkapott egy törött téglát és Dan fejéhez vágta.

- Te perverz állat! Ha ez egy vámpír, akkor nem ellenség?! Neked meg itt csorog a nyálad?

- Bocs, nem tehetek róla ilyen a természetem.

- Nem kezdhetnénk végre? Ez így uncsi – mondta a vámpír unott hangon.

- Lányok segítenetek kell! – mondta Leo. A vámpír támadásba lendült, mire Leo előrántotta a kardját, s mély vágást ejtett a vámpír kezén.

- Megőrültél?! – mondta Rose. – Mi csak emberek vagyunk!

- Nem, ti nem csak emberek vagytok. Mit gondoltok miért hoztunk ide titeket?

- Fogalmam sincs! – kiáltotta Celeste.

- A dal miatt – mondta Leo. – A dal egy varázslat.

A vámpír eközben újra támadásba lendült, de ezúttal Dant célozta meg.

- Csinálnunk kell valamit! – mondta Rose.

- De mit? 

- Énekeljünk!

- Micsoda?

- Leo azt mondta, hogy a dal varázslat. Varázsolnunk kell, Celeste – a lány bólintott. Rose elkezdett énekelni mire az idő lelassult majd megállt.

- Mi ez? – kérdezte Rose.

- Nem tudom!

- Szerinted mi csináltuk? - Igen.

- Odanézz! -kiáltott Rose. A másik követte a tekintetét, s meglátott két fénygömböt az egyik zöld volt a másik piros. A fénygömbök gyorsan közeledtek. Celeste hátrálni akart de nem tudott. Földbe gyökerezett a lába. A fény megállt előtte és csak lebegett.

- Micsoda?! Rose segíts! Nem tudok mozogni!

- Celeste nyújtsd ki a kezed!

- Mi?

- Ne kérdez nyújtsd ki a kezed! Fogd meg a fényt - Celeste és Rose kinyújtotta előre, a kezét a fény pedig rászállt a kezükre. A zöld Celeste –re a piros Rose –ra. Az idő újra elindult s hatalmas fény tört elő a két lányból.

- Megcsinálták! – kiáltotta Dan. Rose haja fehér fényben kezdett ragyogni a ruhája is felragyogott s átváltozott , valamint szárnyai nőttek. Celeste is követte Rose példáját az ő ruhája is fényleni kezdett , a haja színe világosabb zöld lett, ő is átváltozott, és neki is lett szárnya.

- Mi ez? – kérdezte Rose, és a karjára nézett, ahol nemrég még a fény ragyogott, Most a helyén egy furcsa karkötő díszelgett. A szája mellett egy mikrofon lógott.

- Celeste énekeljünk!

- Rendben! –Celeste bólintott s elkezdett énekelni.

- It's show time ! - kiáltotta Celeste és Rose egyszerre. Az ének hatására a vámpír összeesett, s befogta a fülét. De kicsivel később erőt vett magán és felállt, lassan tántorogva a lányok felé indult. Felemelte a kezét, hogy lesújtson vele, de Rose hirtelen a semmiből előhúzott két kardot s végigvágta a „nő” vállát. A vámpír meghátrált.

- Ezt még megbánod te kis…… - már nem tudta befejezni mert Celeste is támadásba lendült de csak a ködöt vágta át szablyáival. A vámpír köddé vált. A lányok győztek.

- Sikerült nekik. – mondta Leo.

- Igen de most már magyarázzátok el mi folyik itt?! – mondta Celeste akinek elege lett abból hogy semmit sem tud arról hogy mi történik velük. Leo nevetésben tört ki.

– Rendben! – mondta s elindultak a várba. - Tudjátok ti különleges lányok vagytok. - kezdett bele Leo.

- Igen, erre magunktól is rájöttünk - gúnyolódott Celeste. Leo úgy tett mint ha meg sem hallotta volna.

- Ti vagytok azok akik legyőzhetitek a sötétséget . Ti vagytok a bolygó őrzői . Nektek kell megvédeni mindenkit a sötétségtől - mondta Leo.

- Nekünk kettőnknek? - kérdezte megszeppenve Celeste.

- Nem még van öt társatok akit meg kell keresni. Ebben mi fogunk segíteni.- mondta Dan. -Nem látatok valakit, aki furcsán viselkedett volna? - kérdezte Leo.

- Nem, senkit!- mondták egyszerre a lányok.

-Sejtettem... Á, megérkeztünk! - mondta Leo és felkapcsolta a fényeket. Celeste és Rose szája tátva maradt. Olyan látvány tárult eléjük amilyet még soha nem láttak. Egy csodálatos, hatalmas kert volt tele zöld növényekkel.

- De hát ez....-kezdett bele a mondatba a két lány.

- Ezt a kertet mi gondozzuk -mondta Dan.

- Hisz ez olyan, mint egy oázis! - kiáltott fel Celeste.

- Ennél még van jobb is - mondta Leo és meghúzott egy kart. Hirtelen megindult a plafon, és olyan hangja volt mint a mennydörgésnek. Mikor teljesen szét nyílt Rose és Celeste elé csodás látvány terült. Az eget látták. Csak hogy valami hibádzott.

- Mondd csak Rose. Miért van kint sötét és miért vannak rajta csillagok?- a két lány egymásra nézett.

-ÚR ISTEN, MENNYI AZ IDŐ ???!! - kiáltott fel Rose.

- AZT ÉN HONNAN TUDJAM!!?? - és a két lány elkezdett össze vissza rohangálni.

- Úr isten, anya le fog szidni!

-Apa teljesen ki fog akadni!

- Mi lesz velünk ?! - nyafogott a két lány.

- Kell egy kis fuvar?- kérdezte Dan.

- De hát még nem is vásároltam az új bankkártyámmal! - üvöltötte Celeste.

- Én se vettem még ruhákat!- mondta Rose.

- Egyébként is hogy változunk vissza?

- Ez könnyű! Csak rá kell gondolni - mondta Leo. A lányok úgy is tettek és tényleg visszaváltoztak.

- Gyerünk, Celeste,  menjünk. - mondta Rose, majd kimentek. Út közben nem szóltak egymáshoz. Mind a kettőnek csak az járt a fejébe, hogy mi lesz, ha hazaérnek. Ez a kastélyféleség csupán két percre volt egy ruhabolttól.

- Mi legyen, Rose? Bemenjünk? - kérdezte Celeste.

- Háát, gyors szoktál lenni?

- Igen.. nagyjából.

- Akkor nyomás! Öt percünk van! - kiáltotta Rose, és úgy száguldtak be mint az őrültek.

- Ez? - kérdezte Celeste.

- Nem!

- És ez?

- Az jó lesz . Most én jövök.- mondta Rose .

- Ez?

- Inkább ne. 

-És ez?

- Király!

- A két lány egymásra mosolygott.

- Én fizetek!-mondta Celeste és máris előkapta a vadonatúj bankkártyáját . Amint kiléptek véletlen belebotlottak egy magas, jóképű idegen srácba. A két lány hátra esett.

- Ne haragudj - mondták egyszerre felálltak és szaladtak tovább.

- Áh! Thomas!-kiáltott fel Rose, és mind a ketten odaszaladtak.

- Kisasszony! Az anyja már nagyon aggódott önért! Még a rendőrségre is elment! - mondta.

- Akkor szólj neki hogy semmi bajom. Egyébkét a hölgy itt mellettem Celeste - mondta Rose. A férfi felé fordult és megdöbbent.

- Jé, ön az a bácsi apu fényképéről, amit a fiókjában tart! - mondta kicsit meglepett hangon Celeste.

- Kislányok, ezt majd később megbeszéljük. Most hazakísérjük a hölgyet. Meg tudnád mondani hol laksz? - kérdezte Thomas.

- Az Ottó körút 3.házában - mondta Celeste.

- Hát akkor nekünk se kell utána sokat gyalogolni .- mondta a férfi.

- Miért?

- Mert az új házunk is azon a körúton van...  És pont mellette. -

Ez KIRÁLY! - újjongott a két lány.

- Ez piszok mázli!- mondta Rose.

- Lehet, hogy ez nem is mázli, hanem direkt csinálták a szüleink azt remélve, hogy ott találkozunk először - mondta Celeste gyanús szemmel.

- Thomas! Igazam van?

- I..Igen kisasszony. Ezért lepődtem meg hogy már ismerik egymást - ezután mind a két lánynak megcsörrent a mobilja.

- Igen? - szóltak bele egyszerre.

- Lányok gyertek gyorsan vissza! Most már nem csak egy vámpír van itt, hanem legalább tizenöt ! - kiabált bele a telefonba Leo. A lányok összenéztek és bólintottak.

- Thomas mondja meg anyának és persze apának is, hogy később megyünk haza! Ja, és a zacskókat ha megtenné ,hogy hazaviszi! - mondta Rose.

- Hát persze kisasszony. Csak siessenek haza mert meleg vacsora várja majd önöket

- mondta és a lányok újra vár felé vették útjukat . Mikor odaértek ,hogy Dan és Leo már javában küzdenek.

- It's show time! - kiáltották egyszerre. Néhány másodpercre múlva mind a ketten fényesen felragyogtak. Mikor a ragyogás felhagyott ott álltak átváltozva mint néhány órája.

- Ez egyre jobban tetszik! - mondta Celeste.

- Végre lányok, hogy itt vagytok! - mondta Dan.

- Úgy tűnik az a bandavezér, akivel már régebben is találkoztunk .Ha megöljük a többinek is annyi....-kezdte rá Leo de folytatni nem tudta mivel megtámadták.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.